újra…újra úgy mint évekkel ezelőtt…pedig azthittem már felnőttem…és mégis és mégse….mert vannak dolgok amik újra és újra megesnek…mert az ember újra és újra ugyanolyan naiv…naiv és alázatos minden egyes idegen emberrel…ők meg csak úgy elhasználják, élvezik kicsit, majd eldobják….aki meg jót akart csak boldoguljon egymaga, nemhogy semmi plusszal, de az addigitól is megfosztva…és akkor jön a következő és megint ugyanaz….csak mi van ha megunod…ha már nem kérsz ebből….inkább aztmondod maradsz így magad, mert ez legalább stabil….nem függeni senkitől…igen csak az érzelmeid dolgoznak és a szíved nem maradhat egyedül…főleg neked aki már évek óta ennek élsz…volt eddig bármi eredménye is?...valami csak volt….talán vannak dolgok amiket már nem hagysz megtenni magaddal…vannak dolgok amire már te is azt mondod elég…nem áldozod fel magad egy pillanatnyi jóért…vagy ha mégis akkor célod van vele…csaképp megint nem éred el…de talán ezt a leckét még kicsit gyakorolni kell és csak aztán fogod megtanulni….talán már nincs sok hátra…talán már közeledik az a pár év amiért olyan régóta harcolsz…hogy kiadhasd magadból mindazt mit fiatal korod óta gyűjtögetsz…de csak annak aki igazán megérdemli…és téged is…mert igen, téged meg kell érdemelni…mindazt amit adsz, mondasz, csinálsz ne add ingyen….kérj érte kis fájdalmat és vágyakozást…abból kicsit többet…érezhesd végre hogy téged is lehet annyira feltételek nélkül imádni mint ahogy te is teszed hónapról hónapra….hagyd egy kicsit hogy ne csak te érezd a kellemes rossz érzést…mikor valaki annyira hiányzik hogy majd meghalsz…mikor legszívesebben az arcába mondanád mindazt ami a kis szívedet nyomja…és mégsem mondhatod mind, hanem egészségesen adagolod…és ez így van jól, így van a helyén….de hol van már Ő?...
tényleg megvisel. nem is kicsit.
átfogja a derekam, szuszog a fülembe...én csak nyitott szemmel virrasztok, de nem baj...a légvétele csiklandoz, néha meg-meg remegek, mert az oldalamban érzem...őt pedig a hajam bántja mert néha meghátrál, aztán visszabújik....ilyenkor olyan türelmes..most akármit mondhatnék neki végighallgatná...ilyenkor csak hosszasan ölel és fel sem tűnik neki hogy a négyből egy teljes órán át...ilyenkor olyan fiatal és nyugodt és ilyenkor érzem hogy neki is jólesik egy másik testet fogni és a fülébeszuszogni...lehet hogy csak ilyenkor érez?...de alvás közben mindenki aranyos.
mert legszívesebben én szabadulnék az érzéstől, hogy az ottlétem mindig sírásba torkollik, és attól hogy ennyi minden után még mindig szánok rád itt pár szót.
a helyemen az idegen, a seggnyaló idegen...
tell me if you really need me, i just wanna know if i really need the pain...
feltűnő ékszerekben egy igen magas cukortartalmú másfélliteres üdítőitalt lóbálva gyalogol….ez nem lehet ő….dehát piros a haja!...ja, akkor de:)
meghallja, és elhallgat….csak hallgat, de a gondolat ki akar törni, szinte szétfolyó szemekkel, csak próbálja leplezni, hogy valami baj van….valami nem jó…aztán ráveszi magát és kimondja….mert ő túl sokat vár minden hasonlótól, ez az élete….ő maga a teher és a nyűg, ami elfojt a végtelen szeretetével és szeretethiányával….aztán csak áll, repedező szívvel várja hogy megbocsássák bűnét, várja hogy más is megtegye érte amit ő bármikor megtesz, hogy előtte is megalázkodjanak, ahogyan ő minden percben a szerelmét vallaná….csak hidegségre és erős tartásra lel, mígnem ő szinte már a földön fekszik szégyenében és néma könyörgésében…már szinte magából csinál viccet, erőlködik és csak nem sikerül….s mikor a végén kinn áll, egy titokzatos árnyat lát távolodni, ami után legszívesebben ordítva futna….hangosan ordítva…méghozzá azt az egyetlen egyszerű szót....szeretlek…..
csak óvatosan, nem lehetsz annyira szabad…most arra kell figyelned, mit mutatsz a világ felé, mit mutatsz Neki….mert ami pillanatnyilag jónak tűnik, arról később kiderülhet hogy csak neked volt az, amit te jó ötletnek tartasz, ő lehet nem díjazza….aztán csak ordító tekintettel bámulod, várod hogy szavakkal is szeressen….nem teszi, mert neki nem volt jó, hazudni meg mégse kéne, hiába esne jól akkor és ott, később úgyis kiderülne hogy hazugság volt.…nem tudsz mit tenni, csak visszafogni magad, ésszel cselekedni, a gondolatait és mozdulatait olvasni…és igen ezt is csak te teszed, hiszen ő nem hibázhat, csak te ronthatod el a túlzott lelkesedéseddel….feltétel nélkül itt már nem lehet szeretni.
én csak hálálkodni tudok, most mikor végre tényleg boldog vagyok, mikor olyan dolog történik, aminek felhőtlenül örülhetek…nemis csak a dolog, inkább Te magad…mert nincs jobb az első csóknál…
GaMe:
(sajnos 9 nem elég az összesre, de ezek mindenképp)
továbbá szeretném: flash nagz ors gabi ayo laci pako judit zsu
végignézni és egy kicsi részese lenni ahogyan nem csak én kellek….sőt inkább én nem…csak csendben, cigibe fojtva tűrni ezt a helyzetet….tudod hogy könnyen tudsz bántani, és aztis hogy hogyan….így…..hozzám is érsz, csakhogy legyen mit félreérteni….csak kár hogy nekem ez nem annyi mint az összes többi lánynak ugyanazon a helyen….és pont én leszek az áldozat, pont én vagyok az a hülye, aki egy gyenge és utolsó pillanatban közel enged magához…ó de minek
furcsa….ennyire rosszul, ennyire szét, ennyire máshol még sosem éreztem magam…a dolgok csak történnek, nem velem, mellettem….és én csak nézni tudom, beleavatkozni nem….csak vagyok, néha rámordítanak, néha kedves szóval próbálnak felébreszteni….és egyszerűen nem megy, senkinek sem sikerül…valahol teljesen máshol járok, ott ahol nem szeretnék…gondolataim eluralkodtak felettem, talán túl sokat várok az életemtől, de tenni nem tehetek semmiért, az ajtómat is csak résnyire nyitom….
